-Üdvözöllek, örülök, hogy megismerhetlek. Lola Champberline vagyok. Hívj csak Lolítának. - tágra nyitott szemekkel néz a vele szemben állóra, majd folytatja kis beszédét.
-Most, hogy így bemutatkoztam már nem vagyok idegen számodra. Ha neked nem vagyok idegen, te sem vagy nekem. Így beengedlek otthonomba. - Ellép az ajtó elől és betessékel.
-Ülj csak le és igyál velem egy forrócsokit. Remélem szereted. Bár, ki ne szeretné az ilyet. - bájos mosollyal a kezedbe nyom egy bögre forrócsokit, kihúzza a székedet, hogy mielőbb foglalj helyet, majd veled szemben ő is leül.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy. Szeretem a vendégeket. Tudod, ritkaság az erre járó, itt a világvégén... - Belekortyol a forrócsokiba és vigyorogva folytatja.
-Most, hogy itt vagy. Gondolom szeretnél megtudni rólam valamicskét. Hát legyen! - Azzal feláll a konyhaszekrényhez sétál, rátámaszkodik a szélére és kicsit maga elé bámul. Visszanéz rád. Barátságos mosollyal megcsavarja a haját és szórakozottan ellöki magát a szekrénytől. Csodaszép fodros, baba kék ruha van rajta. Fehér fodrait néha megfújja az ablakon behatoló szellő.
-Kicsit hűvös van már. - lassan az ablakhoz sétál, becsukja. Ismét feléd néz.
-Tudod, ha többet járnál ide, akár barátok is lehetnénk. Nem tudom te hogy vélekedsz. Szeretnélek én is közelebbről megismerni. - Közel hajol hozzád, olyan arccal néz, hogy az már neked kínos. Ez valami kérdő tekintet lehet. Nem tudod biztosan de érzed. Elhajol és nevetve hátralöki haját. Igaz is. Nem elüldözni szeretnélek. Mondd lennél a barátom? Ha érdekel mi van velem gyere máskor is. Ha legközelebb jössz sokkal többet mesélek. - Ártatlan szemekkel a földet bámulja, közben aranyos, fehér, gyöngysorral díszített cipőjével a földet súrolja.
-Na, de... Majd eldöntöd jössz -e még erre. Én türelmesen várok és mindíg szeretettel gondolok rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése