2009. március 10., kedd

Rég...



Habos, fodros ruhák. Sok-sok unalom. Ez játszódik épp a Lolita házban. Két adag frissen sült csokis süti és töménytelen unalom. Amikor az ember nem tud it kezdeni magával, csak annyit mond: Unatkozom. De semmit sem tesz ellene. Így van ez ma is. Amíg...
Kopogás hallatszik az ajtó felől.
Sietve az ajtóhoz lép és nagy lendülettel kirántja azt.
- Hát itt vagy? Végre. Ezer éve nem láttalak. Úgy hiányoztál! - Visítja lelkendezve, miközben betessékel. Sütivel kínál, közben kikérdez hogyléted felől. Mikor befejezted élménybeszámolódat ő is elmondja mi történt vele az utóbbi időben mióta nem találkoztatok. Elmesélte, hogy most nincs padtársa. Elzavarta mert perverz volt. Azt is meg tudod, hogy hogy varrt egy csini köténykét és még az is lehet, hogy nagy unalmában varr egy gothloli ruhát és Misa Misa -nak öltözik az AnimeCon-ra. Persze efelől még ő sem biztos. Néhány óra értelmetlen fecserészés után haza indulsz és akaratod ellenére is elmosolyodsz az előbb hallott sok butaságon és műproblémán. Ha mindenkinek ilyen gondjai lennének?! (Persze nem akarok beleszólni a gondolatsorodba, de nekem is vannak ám igazi gondjaim, csak nem akarlak terhelni velük. ^^)

3 megjegyzés:

  1. Jaj, ne cosplayeljen Misa Misa-t~ T_T Úgy a jó ha kezdő Misa cosplayerből válik valakiből igazi Lolita, nem pedig fordítva. :3 Vagyis a Misa cosplay-el semmi probléma, csak ne AnimeConra, ott már úgyis annyi Misa meg L meg minden van... =3

    VálaszTörlés
  2. Elgondolkoztam a dolgon. Igazad van. x3 Bár elég fura a megfogalmazás. Nem vagyok egy vén tyúkanyóka.!? :D ("Jaj, ne cosplayeljen Misa Misa-t")

    VálaszTörlés
  3. Ahogy elolvastam rámragadt az egyes szám harmadik személy, gomenne. =3

    VálaszTörlés